-
Létrejötte- első születés
A politikai viszonyokról való gondolkodás a politikai közösségekkel egyidős, de tudományterületté válása csak az első világháborút követő változások nyomán zajlott le. Ekkor a tudomány felé politikai "megrendelés" érkezett a béke fenntartásának módjával kapcsolatban. Az első nemzetközi politikával foglalkozó tanszéket a walesi Aberystwythben alapították 1919-ben. -
Második születés - első vita
A nemzetközi politikai viszonyok tudományterületet 1919 óta meghatározó irányzatot, a liberalizmust 1948-ban a realizmus hívta vitára. Az irányzat Morgenthau Konfliktus az államok között c. munkájában javasolt nézőpontváltással indult: a diszciplína új központi kérdése az legyen, hogy mi robbantja ki a háborút. -
Második vita
A nemzetközi politikai viszonyok tudományterület első meghatározó episztemológiai vitája a hagyományos társadalomtudományi módszereket pártoló tradicionalizmus és a természettudományos, objektív megismerés szükségességét hirdető behaviorizmus között zajlott. A behaviorizmus felülkerekedett, így az 1960-as évektől jellemző lett a diszcilínára a leíró, kvantitatív, empirikus módszerek alkalmazása és modellek alkotása. -
Harmadik vita
A behaviorizmus hatására módszertani megújulás zajlott le a korábbi irányzatokban, létrehozva a neoliberalizmust és neorealizmust. Ezek a mainstream irányzatok az 1970-es években a neomarxizmussal kiegészülve kibontakoztatták a harmadik vitát. Az újabb ontológiai vitában a korábbi kérdések mellé a neomarxizmus az egyenlőtlenségeket mint rendszerszervező erőt jelölte ki új referenciapontnak. -
Negyedik vita
A legutóbbi, módszertani vitában a neo-irányzatok racionalizmus alatti egyesülését figyelhetjük meg. Kihívójuk az 1999-ben, Alexander Wendt munkájával induló konstruktivizmus, ami elveti a társadalomtudományok természettudományos módszerekkel való elemzését. Az irányzat felsogása szerint a a társadalmi fogalmak dinamikusak és nem megváltoztathatatlanok, így nem kezelhetők objektív tényként.
